Amikor egy csodás lény megszületik és elmegy, avagy az Anyaprogram megélése másképp.

Sokat töprengtem az elmúlt napokban, hogy írjak vagy ne írjak. Ő mindig azt mondta, hogy Anya írjál, annyi minden van benned, amivel hozzájárulás vagy, segítség, támasz.

Amikor egy kisgyerek lejön, az maga a csoda. Választ téged Édesanyának, és elkísér, hogy fejlődj, változz vele együtt.
Nekem volt szerencsém ezt az utat 19 évig együtt megélni Balázzsal, a fiammal.
Egyedi, szoros, megmagyarázhatatlan kapcsolódás volt, és van közöttünk.
Hálás vagyok neki minden hisztiért, megbántásért (mert ilyen is volt), mert utána kibeszéltük, kioldottuk, és olyan mélységeket és magasságokat éltünk át, amire nem mindig volt megfelelő szó. Most sincs.

Teljesen másképp látta a világot, amiből voltak nézeteltéréseink. Ő mindig azt kereste, hogy hogyan lehet könnyebb, egyszerűbb. Mindig azt mondta, hogy ez, ami van, nem jó így, változtatni kell.

Ösztönös lazaság, könnyedség volt benne, hatalmas bölcsességgel megspékelve.
A korát meghazudtoló módon bírta az orvosi beavatkozásokat, a rengeteg fájdalmat. Olyan erő és kitartás volt benne, hogy sokszor csodáltam őt.
A kórházi látogatások alkalmával Ő kezelte és gyógyította a látogatókat. Mindenkihez volt egy kedves, törődő, tápláló mondata.
Mindig sejtelmesen mosolygott. Tudtam, hogy tudja, látja mi van az események, történések mögött. Utána jól ki is beszéltük.

Maradt egy nagy nyugalom, béke, tér, és egy intenzitás, ami Ő. Itt van velem, velünk, az Apukájával, a testvérével.
Nem fizikai szinten. Nem tudom átölelni fizikailag. Nem lesz itt a huszadik szülinapján jövőre, amiről sokat beszélgettünk, hogy hogyan fogjuk megünnepelni… de érzékelem, ahogy megcirógat.
Most is sokat beszélgetünk. 

A búcsúztatón kígyózó sor volt, jöttek az osztálytársak, 19-20 éves fiatalok. Már meg sem ismertem Őket :). Jöttek az általánosból és a középiskolából is. Látszott az arcukon a döbbenet, és az, hogy Ők is halandók.
Mi volt bennem? Béke, hála, nyugalom, erő és tér.
Vigasztaltam az érkezőket – Balázs nem akarta tovább.
Választott, és ment. Hiszen csak átutazók vagyunk.

Sokan jönnek hozzám ez elmúlt évtizedben gyászfeldolgozás témában, van, akinek több mint 15 éve ment el a hozzátartozója, és még most sem tudta elengedni.
Nekem 12 éve ment el az Anyukám, sok-sok modalitást megtanulva és alkalmazva engedtem el.  De ez most Balázzsal más volt – beavatás, ünnep volt.

Mi van, ha lehet könnyed a búcsúzás? Mi van, ha nincs is búcsúzás? Mi van, ha mindenki jelen van, csak más térben?
Minden  RENDben.

Vonyigásné Kovács Emese

Folyt köv…