Ma két éve, hogy az intenzív osztályon a fiam, Balázs megkérdezte, hogy megharagszom–e rá, ha Ő azt választja, hogy megy, mert már nem nagyon bírja a fájdalmakat, amik akkorra már elviselhetetlenek voltak. Fájt a hasa már három hónapja. 

Valahogy az univerzum úgy intézte, hogy csak ketten voltunk, Apa és a tesó kint várakoztak.

Uhh… Mit mond erre egy Édesanya? Persze megkérdeztem, hogy ugye ez most nem komoly? Ám valahol mélyen a hetedik érzékem jelzett… Valamit ott érzékeltünk. Csendben beszélgettünk tovább. Mindketten éreztük, hogy sokáig nem bírja már. Tisztítottuk a teret, mindig kapott energetikai kezelést. Hanganyag ment folyamatosan.

Mi volt ott bennem legbelül? Őszintén? Felrobbantottam volna az egész kórházat mindenestül. Basszus! 2018-at írtunk, nem a középkorban vagyunk. A tudás és technológia is elérhető. Csak a kötelező protokoll… Túl sokat tudott Ő is, és én is ahhoz, hogy pontosan lássuk – fogalma sincs senkinek semmiről.

Ott, akkor még nem tudtam mi következik, 50 nap, és 13 hasi műtét. Mindegyiknél ott ültem az intenzív előtti lépcsőn. Tartottam a teret Neki, éjszaka is. Küzdött. Nem volt egy feladós típus. 

Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Rossz a sorrend – nekem kellett volna korábban mennem, és neki élnie, hiszen fiatal gyerek.

Megígértette velem, hogy élem az életem, tanítok, kurzusokat tartok. Hogy nem halasztom el miatta a Being you – Önmagadként létezés facilitátori engedélyem kiváltását, amit mindketten terveztünk kiváltani még 2016–ban, Párizsban, egy kurzus után.

Megígértem.

Ő augusztusban meghalt. Októberben elindultak az Önmagadként Létezés kurzusok. Sokan kérdezték akkor is, azóta is, hogy hogy bírom. Hogy lehet ezt feldolgozni?

Másképp létezni, éberen, tudatosan. Megélni a jelen pillanatot, és megünnepelni minden egyes napot. Ez munka. Napi munka. Éberség és tudatosság!

Nálunk minden nap ünnepnap.

Hát így lehet…

Ő van, létezik, csak épp fizikai teste nincs jelenleg.

Hiányzik… a mosolya, az ölelése, a hangja, a mozdulatai…

Minden nap kérem és fogadom a könnyedséget.

Tudok aludni, nevetni, nem szedek gyógyszert, és nem teremtettem magamnak semmilyen betegséget.

Elismerem…

teremtoero.eu

Vonyigásné Kovács Emese